HATÁRTALANUL - HAT - 19 - 01 -0501

(2022. június 7 - 10.)

Fantasztikus élmény, hatalmas öröm. Már a felkészülés is megmutatta, hogy egy nagyon szép és izgalmas osztálykirándulás részesei leszünk.

Az indulás előtti estén sokan keveset aludtunk, tele voltunk izgalommal, kérdésekkel. Milyen lesz, hogy fogunk aludni. (Egymás hegyén-hátán, azt is keveset, de nagyon jó volt.)

Kirándulásunk témája alapján, „Szabadságharcos emlékhelyek felkeresése Erdélyben”, az idegenvezetőnk bemutatásával, a magyar történelem olyan eseményeivel lettünk gazdagabbak, amelyekről történelem órákon nem beszéltünk.

Az első nap először Körösfőn álltunk meg és Vasvári Pál személyével, az életüket feláldozó szabadságharcosok hősies küzdelmét ismertük meg, a körösfői idegenvezetőnk, kedves, mosolygós és vicces előadásában. A picike Vasvári Pál emlékszobában még kardot is forgattunk, zászlót lengettünk, és a figyelmünk is próbára lett téve, mert aki jól válaszolt az előadásból feltett kérdésekre az megnyerte azt a kis ismertető füzetet, amiben Körösfő és Vasvári Pál története van leírva.

(Nagyon jók voltunk) Ezután megkoszorúztuk Vasvári Pál kopjafáját és a körösfői református templom történetével megismertük a körösfői református közösség élményekben gazdag hitéletét is, amin jókat kuncogtunk. Ezután érkeztünk a szállásra, Ivómezejére, az „Út a Hargitára” nevű panzióhoz, ami felülmúlta elképzelésünket, hát még a finom háromfogásos vacsora, ami minden este pontosan hét órakor várt bennünket.

A második napon Székelyudvarhelyen a városban sétálva megismerkedtünk a szoborparkban, az „Emlékezet parkjában” kiállított magyar királyok, írók, híres emberek életével, a szép Városházával és a Millenniumi emlékoszloppal, ami a székely nép hősies harcaira emlékezteti az embereket.

Szejkefürdőn Orbán Balázs síremlékénél hajtottunk fejet, megcsodáltuk a sok székelykaput, és természetesen koszorúztunk is. Farkaslakán Tamási Áron sírjánál is koszorúztunk, meg szorgalmasan vásároltuk az ajándékokat a családunk számára. A sok tudnivalót ezekről a nagyszerű emberekről, idegenvezetőnk, Zoli bácsi már a buszon elmesélte. Egyik településről haladva a másikba, hosszú utazás vezetett, de a csodálatos és változatos tájak, kanyargós szerpentinek valahogy feledtették a sok buszozást. Szovátán sétáltunk egy nagyot a „só útján”, megcsodáltuk a Medve-tavat, majd Parajdon leszálltunk a mélybe, a sóbányába. Nagyon izgalmas volt. Az egyik legjobb élmény. Itt a kalandparkban jó kis bátorság és erőpróbát tettünk. Aki benevezett, élete egyik legjobb emlékeként őrzi meg a sóbányát és azt is, hogy sikerült teljesíteni a feladatokat.

A harmadik napon, Csíkszeredán két fantasztikus múzeumi látogatásunk volt a Csíki Székely Múzeumban. Az elsőn, az erdélyi emberek életébe, különleges szokásaiba vezettek minket. Az ülve alvás mindenkinek tetszett. A másodikat meg alig értettük, de azt mindenféleképpen megtapasztaltuk, hogy milyen különleges és jó dolgokra képes a tudomány, mennyi sok munkával, adatgyűjtéssel jár egy-egy tudományos eredmény megszületése. A kiállítás Barabási László Albert világhírű fizikus, hálózatkutató „Rejtett mintázatok” című munkásságát mutatta be, aki Csíkszeredán járt középiskolába, és jelenleg Bostonban végzi kutatásait.

Ezután Csíksomlyóra vezetett kalandosan izgalmas kirándulásunk, mert itt még medvével is találkoztunk. -A szállásunkat minden este egy róka látogatta meg.- Csíksomlyón először a Hármas-halom oltárhoz mentünk fel. Útközben már figyelmeztettek bennünket, hogy medve is jár a közelben. Tényleg volt, de tőlünk messze, mi az úton, a medve meg a hegy tetején. Kis medvebocs kóborolt el az anyjától is játszadozott, majd eltűnt az erdőben. Lefelé jövet kipróbáltuk a „Barátok feredőjét”. Ez egy sárgás színű kis kerek tavacska, ülőkével körbe építve, ami a vulkáni tevékenységnek köszönhetően állandóan pezseg. Először bátortalanok voltunk, csak nagyon rövid ideig raktuk bele a lábunkat, mert nagyon hideg volt, kb. 17°C, de aztán alig tudtuk ott hagyni. Király élmény volt ez is.

Nyerges-tetőn a Honvéd emlékműnél koszorúztunk, megnéztük a sok kopjafát, amit az itt harcoló honvédek emlékére állítottak, és Kányádi Sándor: Nyergestető című versét hallgatva képzeltük el, mi is történt itt 1849. augusztusában.

A negyedik nap már a hazautazás napja is volt. Ennek nem örültünk. Szívesen maradtunk volna még. A haza felé vezető út első állomása Fehéregyháza volt, ahol a Petőfi Sándor emlékmúzeum a szabadságharcos időknek állít emléket három kicsi szobában.  Petőfi Sándor életével, szabadságharcos történetével a második szoba kiállítása foglalkozik. A harmadik szobában, a szabadságharc termében az emlékmúzeum terepasztalánál a fehéregyházi csata hadi eseményeit láthattuk, és az első szobában sok-sok képet, írásos forrást, pl. Vörösmarty Mihály: Szózat című művének eredeti lapjait. A múzeum területe nagyon különleges, mert az egész hely lényegében egy sírkert, ahol sok honvéd katona van eltemetve.

Ezután Segesváron jót sétáltunk a várnegyedben, megnéztük Vlad Tepes, közismert nevén Drakula gróf szülőházát és megjártuk a sok lépcsőt az iskolába is.

Mint minden nap ez is nagyon gyorsan elszállt. Hazafelé szomorúságában még az eső is eleredt, és a Tordai-hasadéktól hazáig kísért bennünket.

Életre szóló élményekkel gazdagodva érkeztünk haza, amit szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki biztosította számunkra ezt a szép kirándulást. Iskolánk vezetésének, a kísérő tanárainknak, az idegenvezetőnknek és a buszt vezető sofőr bácsinak is, akivel épségben jártuk be romániai kirándulásunk helyszíneit.

                                                                                                                   7. c osztályközössége

Megosztom