HATÁRTALANUL - HAT - KP - 1 - 2021/1 - 000185
(2022. május 2 - 6.)
Évekkel ezelőtt a Magyar Kormány támogatásával elindult egy program, amely a Határtalanul nevet kapta. Ez a program azért indult, hogy a velem egykorú gyerekek közelebbről megismerjék a szomszédos országok magyarlakta területeit, így személyes tapasztalásokat szereznek a külhoni magyarságról. Idén a mi osztályunkon volt a sor, hogy Erdélybe, azon belül Székelyföldre utazzunk.
Az utazásunk május 2-án, hétfőn kezdődött. Reggel hatkor már mindenki a buszon volt, majd kisvártatva elindultunk. Rövid idő múlva a határhoz értünk. Már ez önmagában is nagy élmény volt néhányunk számára, hiszen nem vagyunk hozzászokva a határátlépésekhez. Megnézték az igazolványainkat, majd a busz kereke átgurult a Magyarország határát jelző vonalon. Csak késő este értünk a szállásunkra, ami a Hargita lábánál lévő apró faluban, Ivómezején volt, amely stílusosan az „Út a Hargitára” nevet viselte. Finom vacsorát kaptunk, majd miután átbeszéltük az utazás élményeit aludni tértünk.
Másnap reggel már nem kellett olyan korán kelni, mint az előző nap, de így is hamar megreggeliztünk, hiszen kedden is rengeteg program várt ránk. Egy kis séta is állt előttünk, a Nyeregbe mentünk fel, ahol a kilátás gyönyörű volt. Majd a csíksomlyói kegytemplomban néztük meg a Mária szobrot, amelynek szépsége mindenkiben nyomott hagyott. Hányatatott története sokunk figyelmét felkeltette. A Békás-szorosnál, mindannyian ledöbbentünk a magas hegyek láttán. Ezután mentünk a Gyilkos-tóhoz, aminek nagyon érdekes és szomorú története van. Ez a napunk volt a legmozgalmasabb, így amint a szállásra értünk a többség azonnal pihenni ment.
Szerdán kicsit kötetlenebb programok vártak. Bözödújfalura, az elárasztott faluhoz, Kőrispatakra a szalmakalap múzeumba, Szejkefürdőre, Orbán Balázs sírjához és a Mini Erdély parkhoz látogattunk el. Majd megtekintettük a csíki székely múzeumot is. Ez mindnyájunknak tetszett.
Talán a csütörtök volt mindannyiunk kedvence. Először egy barátságos foci meccsen vettünk részt a Székelyvarsági Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola tanulóival, ahol egyaránt nyertünk és vesztettünk az ott levő gyerekek ellen. Ezután szekerezni mentünk. Felvonón utaztunk, kilátóban jártunk, megtanultunk zsindelyt készíteni és megnéztük a székely “Parlament”-et is, és bár nem olyan volt, mint amilyenre számítottunk, nekünk nagyon tetszett.
Aztán eljött a péntek, és sajnos búcsút kellett vennünk ettől a csodálatos helytől. No de persze hazafelé még elmentünk a Tordai Sóbányához, aminek óriáskerekét a bátrak ki is próbálták.
Örülök, hogy végre én is közelebbről megismerhettem Erdélyt, amely a magyar nép öröksége. Megtapasztalhattuk, hogy Erdély olyan, mintha megállt volna az idő, a nyugalom és béke szigete.
Kiss Eszter 7.a osztályos tanuló
Megosztom
