HATÁRTALANUL - HAT - 19 - 01 - 0503

(2022. április 19 - 22.)

    2022. április 19 – én reggel háromnegyed hatkor már mindannyian izgatottan, de kicsit álmosan várakoztunk az indulásra. Az    utazást megelőző hetekben igyekeztünk felkészülni a tanulmányi kirándulásra, hiszen előttünk még nem volt csoport ebben az évben Erdélyben. Ebből kiindulva, minden nagyon új volt, hiszen nem tudtunk informálódni, tanácsokat, és tippeket kérni egyes helyzetekre. Mi voltunk az elsők, a 7.b és a 6.a osztály diákjai, valamint kísérő tanáraink, osztályfőnökként Ádám bácsi, valamint hittan tanárunk, Erika néni.

     Mikor mindenki megérkezett, felszálltunk és birtokba vettük a buszt. Az indulás pillanatában döbbentünk rá csak igazán, hogy tényleg megyünk, és valami nagyon izgalmasnak lehetünk az előttünk álló héten a részesei. Az út hosszúnak bizonyult, azonban semmiképp sem mondható unalmasnak. Már az első napon sem volt hiány programokban, hiszen utunk Körösfőre vezetett, ahol egy nagyon kedves, és humoros bácsi Péntek László volt a vezetőnk, aki elmondott és megmutatott nekünk minden érdekességet a helyről. Körösfőn belül ellátogathattunk a Vasvári Pál Emlékszobába, valamint megtekinthettük a körösfői református templomot.  A templom megtekintése után elsétáltunk a Vasvári Pál emlékére állított kopjafához, melyet meg is koszorúztunk.       Ezzel egy kis nyomot is hagytunk magunk után. A Körösfőn töltött idő, valamint az utazás fáradalmai után örömmel vettük tudomásul, hogy ez volt az első, és erre a napra bizony az utolsó hely, ahová ellátogattunk. A szállásig megtett út ideje alatt már jóval többször elhangzottak ezek a mondatok: „Mikor érünk már oda?”, „Mennyi idő van még?”, „Messze vagyunk még?” Olyan szép, és otthonos panzióban lakhattunk, ami nagyon jó szolgálatot tett arra az időre, amit pihenésre fordítottunk. A vacsora mindenkinek ízlett, sőt még meg is lettünk dicsérve, hogy már első nap ilyen jó étvággyal ettünk. Az este sem telt unalmasan, mindenki nagyon jól elbeszélgetett a szobatársakkal, sőt, néha nem csak velük... Ezt a történetet Erika néni élvezte a legjobban, hiszen hősiesen küzdött a járkálás ellen, minden este, egészen 11 – ig.

 Az első estét megélve, másnap izgatottan ébredt mindenki. Finom reggeli várt minket, és nagyon kedves személyzet. A szerdai úti cél nem más volt, mint Székelyudvarhely, Szejkefürdő, Farkaslaka, valamint Parajd. Székelyudvarhelyen városnézésre volt lehetőségünk, Szejkefürdőn megkoszorúztuk Orbán Balázs sírját, Farkaslakán lehetőségünk volt egy helyi kis vásárban ereklyéket és ajándékokat vásárolni. Ezen a napon látogattunk el a Parajdi Sóbányába, ahol egy igazi játszóház látványa tárult elénk. Ez a nap is kifárasztott minket, de itt még nem volt vége, hiszen Szovátán a szovátai sós tavak körül tettünk egy hosszú sétát. A szállásra visszaérve egy nagy kvíz partit rendeztünk a nap történéseiből.

 Kirándulásunk harmadik napján ellátogattunk Csíksomlyóra és Nyerges – tetőre. Nyerges – tetőn megkoszorúztuk a honvéd emlékművet. Ezután Csíksomlyóra látogattunk, ahol megtekintettük a Csíki Székely Múzeumot, ahol a szokásos múzeumi „kalandokat” éltük át, majd elindultunk a Mária kegyhelyet meglátogatni. Ádám bácsi igazi csapatkapitányként vezette a társaságot, Erika néni pedig hátulról támogatott minket, de feljutottunk. A többieket bevárva tapsoltunk, szurkoltunk, éljeneztünk, és végül nagyon örültünk, hogy mindenki feljutott. A Mária kegytemplomba elidőztünk egy kis ideig, mindenki elcsendesedett.   Este ismét közös programot szerveztünk, aki szerette volna elmesélhette, hogyan érezte magát, és mi tetszett a legjobban.

 Elérkezett az utolsó nap...utolsó reggeli, utolsó panzióban töltött órák. Izgalmas programsor várt ránk: utazás Fehéregyházára és  Segesvárra. Fehéregyházán ellátogattunk az 1848 – as honvéd emlékműhöz, ahol a Petőfi Sándor emlékére állítatott szobrot koszorúztuk meg. Ezek után a Segesvári várnegyedben néztük meg a várost, de sajnos az időjárás nem éppen nekünk kedvezett. Ezt követően elindultunk haza.

 Megköszöntük Sanyi bácsinak, hogy biztonságosan haza hozott bennünket, valamint Zoli bácsinak, az idegenvezetőnknek az érdekes programokat. Végül de nem utolsó sorban, megköszöntük a kísérőinknek, Erika néninek, amiért ennyire türelmes volt velünk, és nagyon vigyázott ránk, valamint Ádám bácsinak, akit egy más szemszögből is megismerhettünk ezen a négy napon.

                                                                                                                         Balogh Tímea

7.b osztályos tanuló

Megosztom