2023. június 5 – 9.
Évekkel ezelőtt a Magyar Kormány támogatásával elindult egy program, amely a Határtalanul névre hallgat. Ez a program azért indult, hogy a hetedik évfolyamos gyerekek közelebbről megismerjék a most Románia tulajdonát képző Erdélyt. Idén a mi osztályunknak is volt lehetősége, hogy Erdélybe, azon belül Székelyföldre utazzunk.
Az utazásunk június 5-én hétfőn kezdődött.
Reggel hatkor már mindenki a buszon volt, majd kisvártatva elindultunk. Rövid idő múlva a határhoz értünk. Már ez önmagában is nagy élmény volt néhányunk számára, hiszen többen még nem jártak az országhatár túl oldalán. Megnézték az igazolványainkat, majd a busz kereke átgurult a Magyarország határát jelző vonalon.
Az első látnivalónk a délelőtt folyamán a nagyenyedi 1849. január 8-ai vérengzés áldozatainak emlékére állított márványtábla volt, ahol Tóth Zoltán az utazásunk idegenvezetője, sok érdekességet mesélt nekünk.
Délután Gyulafehérvárra érkeztünk, ahol megnéztük az erődöt és a Szent Mihály székesegyházban megkoszorúztuk Hunyadi János szarkofágját. A nap leglátványosabb pillanata volt a gyerekek elmondása szerint.
Az első napról sok mindent lehet mondani, de azt, hogy unalmas lett volna azt semmiképpen sem. A tömegsír megérintette az osztályt, Hunyadi sírja pedig döbbenetet rajzolt a gyerekek arcára, hogy milyen végső sírja van jelenleg és hol nyugszik a híres Hunyadi János.
Ezután még utaztunk egy kicsit és este értünk a szállásunkra, ami a Hargita lábánál lévő apró faluban, Ivómezején volt, amely stílusosan az „Út a Hargitára” nevet viselte.
Miután kiosztottuk a szobákat, finom vacsorát kaptunk, majd átbeszéltük az utazás élményeit, végül lefektettük pár aprócska szabályt és indultunk is aludni.
Második nap (2023. 06. 06.)
Másnap reggel már nem kellett annyira korán kelni, mint az előző nap, de így is hamar meg kellett reggeliznünk, hiszen kedden is rengeteg program várt ránk. Először Csíkszeredára látogattunk el. Itt megtekintettük a csíki székely múzeumot. Ez mindnyájunknak tetszett és nagyon látványos volt főleg a hölgyek ruhájának kialakításáról elhangzottak. Ezután a csíksomlyói kegytemplomban néztük meg a Mária szobrot, amelynek szépsége mindenkit megdöbbentett. Hányatatott története sokunk figyelmét felkeltette. Megnéztük a Mádéfalvi veszedelem emlékművét is. Ezután jött a Békás-szoros, amit már az első pillanattól várt az osztály, hisz már annyit hallottunk szépségéről. El kell mondani, hogy nem volt túlzás. Az osztály ámulatból-bámulatba sétált. A buszról leszállva is volt szerencsénk csodálni a hatalmas sziklákat. Ezután még elmentünk a Gyilkos-tóhoz, melynek igaznak vélt történetét el is olvashattuk. A Libán-tető látványa, lenyűgöző már szinte félelmetes volt. Ez a napunk volt a legmozgalmasabb, így amint a szállásra értünk a többség azonnal ágynak esett.
Harmadik nap (2023. 06. 07.)
Szerdán volt az utazás tekintetében a legrövidebb napunk.
Talán aszerda volt mindannyiunk kedvence. „Egy nap a székelyekkel”
Először is, mert sokat hallottunk a helyi gyerekek foci tudásáról és be szerettün volna bizonyítani, hogy mi sem adjuk magunkat könnyen. Erre a napra előző este még külön mezt is készítettek a gyerekek teljesen önállóan amivel a kísérő pedagógusokat is meglepték.
A Székelyvarsági Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolát, megismertük, körbejártuk és egy rövid történelmi bemutatót hallhattunk Tifán Csaba tanár úrtól, lezajlottak a barátságos mérkőzések is. Be kell vallanunk, hogy több gólt kaptunk mint amennyit sikerült rúgnunk.
Ezután szekerezni mentünk a Csíki-havasokba és a Csurgókő-vízeséshez. Felvonón utaztunk, kilátóban jártunk, megtanultunk, vagyis kipróbálhattuk a zsindely készítést.
Mindanyiunk nevében mondhatom, hogy egy igazán izgalmas és élményekkel teli napot tudhatunk magunk mögött.
Csütörtökön (negyedik nap) ismét korai ébredés várt a csapatra. (2023. 06. 08.)
Bözödújfalura, az elárasztott faluhoz, Kőrispatakra a szalmakalap múzeumba, Szejkefürdőre, Orbán Balázs sírjához és a Mini Erdély parkhoz látogattunk el. Megnéztük továbbá a parajdi sóbányát, jártunk Farkaslakán is Tamási Áron sírjánál.
Az elárasztott város története és látványa egyaránt letaglózta a csapatot és síri csendben hallgattuk az érdekesebbnél, érdekesebb történeteket Zoli bácsitól. Ha már megtanultunk szalmakalapot készíteni indulhattunk is tovább a kisvasutozás és mini Erdély világának betekintésébe. A nap végére a gyerekek igencsak elfáradtak, de már a buszon készültek a csapatok, hisz minden este activity volt a fő műsorszám a finom vacsora után.
Ötödik nap. (2023. 06. 09.)
Aztán eljött a péntek, és sajnos búcsút kellett vennünk ettől a csodálatos helytől ahol annyi finomságot kóstolhattunk meg és oly sok élmény köt most már minket is ide. Hazafelé még elmentünk a Tordai Sóbányához, ami szintén bámulatos volt. Monumentális mélységeivel.
Összeségében egy gyönyörű öt napot tudhatunk magunk mögött ahol rengeteg mindent tudtunk meg Erdélyről és tapasztalhattuk meg a helyiek vendégszeretetét.
Kiss Attila osztályfőnök
Megosztom
